(Michael Gallagher, Jonathan Hill)

Álom - mit egy rideg hajnal széjjel tép,
hívja a Nap melegét,
érintésed forró tüzét.

Álom - színes szélesvásznon látom még
a valóság szürke kis kép,
hívogat a végtelen kék.
/Mondd hol jársz/

Száll - a tűzmadár felszáll
korom fekete fellegekben jár.
Száll - felperzselt a táj,
fagyos szívében rég nem ég a láng.

Várom - hogy a csillagokkal el juss még
hozzám hogy átöleljél.
Az én világom veled lesz szép.

Hangom - messzi távolból is téged hív.
Nézzed hogy üzen a szív,
sötét égre villámot ír!
/Mondd hol jársz/

Száll - a tűzmadár felszáll
korom fekete fellegekben jár.
Száll - felperzselt a táj,
fagyos szívében rég nem ég a láng.

Szárnyaimmal átkarollak majd,
forróság jár át.
Szülessünk újra!
Olvadjon a jég - égj !

Száll - a tűzmadár felszáll
korom fekete fellegekben jár.
Száll - felperzselt a táj,
fagyos szívében rég nem ég a láng.

(Stella)

Hosszú útról érkeztem,
új remény a szívemben.
Ezer éves titkok lépte nyomán.

Ma még itt vagyok,
de várnak a holnapok,
életem a végtelen utazás.

Keresem az ismeretlen dalt,
egy olyat ami mindig felkavar,
s szállok fel az ég felé.
De tudom ez a föld még visszavár,
s a kérdés választ nem talál,
maradni muszáj.

Kell még egy kézfogás,
kell még egy érintés,
kell még egy szerelmes ölelés.

Mielőtt még útra kelnék,
kell még, hogy te is értsd,
ez a föld lesz majd ahova hazatérsz.

Szállok az idő szárnyán,
nem tudom hol találsz rám.
Hosszú lesz az út.
Hosszú még az út.

Szállok az idő szárnyán,
angyalok vigyáznak rám.
Hosszú lesz az út.
Hosszú még az út.

(Michael Gallagher, Jonathan Hill)

Jött a szörnyű hír
A tinta hosszú búcsút írt
- fájdalmatlan szenvedés

Az örvény elragadt
Utánad semmi sem maradt
- súlytalan a földi lét

Felszáll egy angyal
Most elszakítja láncait

Hét tenger hív
A végtelenben megtalállak még
Hét csillag sír
Könnyeivel elvakít az ég

Az ördöggel flörtöl
A világ lassan összedől
- értelmetlen minden szép

Egy emlék megmaradt
Még szívemen ezüst lakat
- valaki már minket véd

Felszáll egy angyal
Most elszakítja láncait

Hét tenger hív
A végtelenben megtalállak még
Hét csillag sír
Könnyeivel elvakít az ég

Ne félj ha ismeretlen a küldött jel
Ne félj majd elvezet hozzá közel
még senki sem tévedt el ---- ne félj

Hét tenger hív
A végtelenben megtalállak még
Hét csillag sír
Könnyeivel elvakít az ég

(Kiss József, Schautek Bálint)

Csak elveszítenék, minden jót,
ha elhagynék egy süllyedő hajót.
Bármerre mész épp olyan nehéz, hogy nincs rá szó,
de megmaradhat tiszta mint a hó.
Csak elrontanám, ha elmondanám,
mert nincs rá szó.

Nem szép velünk az ég, mondd mért olyan sötét
Hadd legyen gyönyörű kék, erre várok még
Nem szép velünk az ég, mondd miért oly sötét
Hadd legyen gyönyörű kék, mint rég.

Úgy elfelejteném, szívből én,
egy estét hogyha megbocsájt az ég
Megváltanám úgy elmondanám, de nincs rá szó,
mert tiszta mint a hó.
Csak elrontanám, ha elmondanám,
mert nincs rá szó.

Nem szép velünk az ég, mondd mért olyan sötét
Hadd legyen gyönyörű kék, erre várok még
Nem szép velünk az ég, mondd miért oly sötét
Hadd legyen gyönyörű kék, mint rég.

Végtelen a félelem, az életem a tét
Várom még, hogy újra felragyog az ég, mint rég.

Nem szép velünk az ég, mondd mért olyan sötét
Hadd legyen gyönyörű kék, erre várok még
Nem szép velünk az ég, mondd miért oly sötét
Hadd legyen gyönyörű kék, erre várok még
Nem szép velünk az ég, nem szép velünk az ég
Hadd legyen gyönyörű kék, mint rég.

(Michael Gallagher, Jonathan Hill)

A méreg lassan a szívemig ér - mióta elmentél
Vétkeim már megbántam rég, hidd el, tanúm az ég
Kerget az álom, hangom segélyhívás
Nekem is neked is, friss a seb még fáj
Mentsd meg a lelkem, te vagy ki szívembe látsz
Idegen szigeten, egy új világban jársz
A múlt már lángban áll

Szembe széllel - messze szállok innen el
- üzentél nekem égi jellel
Szembe széllel - nem adom fel hidd ezt el
- megtalállak, nincs oly távoli hely

Jéghideg ágyban a láz melegít - a sötét éj átkarol
Éjféli mozit vetít a hold, a szél és egy árny dalol
Egy szárnyszegett angyal néz rám, eltévedt tán
Nekem is, neki is az idő rég megállt
Éget a könnyem - egy utolsó előadás
Végzetem keresem – jobb ha vége már
A múlt már lángban áll

Szembe széllel - messze szállok innen el
- üzentél nekem égi jellel
Szembe széllel - nem adom fel hidd ezt el
- megtalállak, nincs oly távoli hely

Tudom, hogy nem megy könnyen
Tudom, hogy hiszel bennem még
Az élet így szép

Szembe széllel - messze szállok innen el
- üzentél nekem égi jellel
Szembe széllel - nem adom fel hidd ezt el
- megtalállak, nincs oly távoli hely

(Szűcs Norbertl)

Tükröm széttört s benne én
/Rossz álom volt/
Álltam nem túl őszintén
/Csak álom volt/
Örvény húzott s körbe zárt
/Rossz álom volt/
Még se fájt
/Lehúzott a sár
Nem volt más út már
Mégis elhagytál
Örök börtön várt/
Még se fájt
/Lehúzott a sár
Nem volt más út már
Mégis elhagytál
Örök börtön várt/

Ájultan fekszem nincs több szó
Fájdalmas nap a múltamból
Ezernyi könny tengerré vált
Lábam ingoványon járt
/Lehúzott a sár/
Mélybe zárt
/Nem volt más út már/
A sorsom írtam át
/Mégis elhagytál/
Messze jár
/Lehúzott a sár
Örök börtön várt/

Elkopott nagy hajó visz el
Távol hová sosem érsz fel
Elsüllyedt tükröm összeforrt
/Örök börtön várt/
Régi fénye új utat rajzolt

Elhagytak az átkozott napok
ĺgy végre új esélyt kapok
A félelem még itt maradt
Üvöltve mélybe elragad
/Lehúzott a sár/
Mélybe zárt
/Nem volt más út már/
A sorsom irtam át
/Mégis elhagytál/
Messze jár
/Lehúzott a sár
Örök börtön várt/

Elkopott nagy hajó visz el
Távol hová sosem érsz fel
Elsüllyedt tükröm összeforrt
/Örök börtön várt/
Régi fénye új utat rajzolt

Eltünve mélybe süllyedek
Ringatva csendesen esek
Most érzem újra éledtem

Nyújtsd kezed a mélységből húzz fel
adj erőt, hogy újra ébredjek!
elveszek a fényed nélkül már
/Örök börtön várt/
mutasd meg a végső állomást!
/Örök börtön várt/

(Michael Gallagher, Jonathan Hill)

Ez az éj nem elég, tudom nem tart örökké.
A magas ég körein túl hívogató fények még
Várnak, hogy itt hagyjak mindent, ami szép,
v árnak, hogy hajnal már ne keljen fölém.
Gyönyörűen szikrázik az égentúli fény,
tudom jól elvesztem már.

De neked érezned kell, mi az ami hív minket el!
Mintha mélybe szédülnél, soha nem ébredsz fel.

Soha nem tudod már elfeledni mit láttál.
A világ idegen lesz számodra mindig már.
Várlak, hogy itt hagyjál mindent ami szép,
várlak, hogy hajnal már ne keljen föléd.
Gyönyörűen szikrázik az égentúli fény
tudom jól elvesztem már.

De neked érezned kell mi az ami hív minket el!
Mintha mélybe szédülnél, soha nem ébredsz fel.

Érezned kell mi az ami hív minket el!
Mintha mélybe szédülnél, soha nem ébredsz fel.

(Michael Gallagher, Jonathan Hill)

A nappal fut vége felé,
az alkony már átöleli,
lángját hűs csók oltja,
a tűz bíborrá olvad el.

Nincs már út a hajnal felé,
a hold ködbe zuhan.
Nincsen már az égen se fény,
a szél fönt némán suhan.

De hallod a jég hogy csendül,
magasban hogy zúg egyedül,
megfagy minden széthull,
a földön s végleg elnémul.

Nincs már út a hajnal felé,
a hold ködbe zuhan.
Nincsen már az égen se fény,
a szél fönt némán suhan.

(Michael Gallagher, Jonathan Hill)

Lásd, hogy az életből más nem maradt,
csak a látszat, hogy bírjuk tovább!
De nappalra éj jön és hallod már
hív még egy másik világ.

Túl az égbolt jéghidegén,
fényévek nem fogják át,
de hajnal jön s úgy tűnik el….

Várlak, hogy jöjj el, most velem szökj el,
neked most követned kell!
Törj át úgy mint én a nap hamis fényén,
mégha nem is tudod, mi vár az út végén...

Sápadt fény ébreszt föl, szíved üres,
nem köti ide már vágy.
Érezted, mi várhat a világon túl,
hívott, de itt maradtál.

Túl lelkednek kis szigetén,
szavaid nem érik át
de már eszmélsz s úgy tűnik el...

Várlak, hogy jöjj el, most velem szökj el,
neked most követned kell!
Törj át úgy mint én a nap hamis fényén,
mégha nem is tudod, mi vár az út végén.